Kórházlelkészi Szolgálat

Ne a lehulló darabokat nézd!

Nem feladatunk a lehulló darabokat nézni és sajnálni azt, ami lehullik. De kiemelt lehetőségünk azt nézni, azt látni, ami mindeközben formálódik, s kiábrázolódik belőlünk és bennünk.

A Református Missziói Központ 2021. szeptember 13-15. között Szakmai Napokat szervezett kórházlelkészek számára. Gál Judit Szolgálatvezető lelkipásztor meghívására az ország különböző kórházában, klinikáján szolgáló harminc református kórházlelkész töltött el három napot Sárospatakon.

Az évente megrendezésre kerülő találkozóra tavaly a pandémia miatt nem kerülhetett sor, ezért mindnyájan nagyon készültünk erre az alkalomra. Jómagam azért, mert a többséggel, -néhány lelkésztestvéremet kivéve-  online téren kívül, mindeddig nem volt módom személyes találkozásra.

Magyarné Balogh Erzsébet Igei gondolatai nyitották meg a közös szakmai gondolkodásunkat, egy hangsúlyos felütéssel a Galata levél 1,10 alapján: kit akarunk meggyőzni? Kinek szeretnénk tetszeni Isten Evangéliumának szolgájaként?  

Minden évben fontos cél, hogy egy-egy kórházban folyó munkát jobban megismerjünk. A kazincbarcikai, a kiskunhalasi intézmények bemutatása, és a SOTE –n, a meddő házaspárok között végzett lelki gyógyító szolgálat világított rá a sokszínű munkánkra, és egymás értékeire. 

Nagytiszteletű Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője a Ps 88. alapján a halálos beteg ember imádságát, megrendítően mély bizonyságtételét hozta közel hozzánk, alkalmas lelki talajt készítve Dr. Enyedi Ernő főorvos Post Covid Trauma tüneteiről szóló előadásához, és az ehhez kapcsolódó mentálhigiénés tanácsadó, Kathyné Mogyoróssy Anita online szolgálatához.

Dr. Barnóczki Anita főiskolai adjunktus előadása az LMBTQ szervezetekről valódi „harctéri téma” volt;  bátor, őszinte előadása nagyon felrázott bennünket, megalapozta a fórum beszélgetést.

Kórházlelkészi Szakmai Napok

Dr. Barnóczki Anita előadása

Kórházlelkészi Szakmai Napok

Megyer – hegyi tengerszem túra

Kirándultunk és túráztunk a Megyer-hegyi tengerszemhez, a kilátóhoz, a sziklába vájt bányászlakásokhoz. Minden „beszélt”, mindennek volt tanítása ezeken a napokon; még a szikla meredélyein óvatos fel- és lebotorkálásnak is; amikor gyakran megcsúszott a lábunk, és a mélységet látva meg-megremegett a térdünk. Ott volt azonban a bizonyosság, hogy van kibe, mibe kapaszkodnunk, van kéz, amely értünk nyúl. Számomra azt jelentette ez, amit a mi kórházlelkészi szolgálatunk:  Isten nem engedni, hogy bárki is egyedül maradjon, vagy egyedül menjen tovább az úton; mert Ő ott van; és ott lehetünk mi, akiket elhívott, és akiket elküldött. 

Az utolsó hajnalon, az imasétán, a makkoshotykai kálvária dombon láthattuk meg néhányan a csodálatos Nap ébredését és lassú felemelkedését a horizont fölé. 

A szívemben maradt sok gondolat, érzés, együtt megélt élmény, melyek a napok elteltével folyamatosan emelkednek felszínre.  Úgy érzem, most számomra ez a legmeghatározóbb: Isten formál és alakít, farag bennünket. Nem feladatunk a lehulló darabokat nézni és sajnálni azt, ami lehullik. De kiemelt lehetőségünk azt nézni, azt látni, ami mindeközben formálódik, s kiábrázolódik belőlünk és bennünk.  Így tekinteni önmagunkra, s a ránk bízottakra: mennyei ajándék az Úrtól!

Sz. Kovács Teodóra Krisztina
kórházlelkész, Kiskunhalas

Kórházlelkészi Szolgálat

Ne a lehulló darabokat nézd!

Nem feladatunk a lehulló darabokat nézni és sajnálni azt, ami lehullik. De kiemelt lehetőségünk azt nézni, azt látni, ami mindeközben formálódik, s kiábrázolódik belőlünk és bennünk.

A Református Missziói Központ 2021. szeptember 13-15. között Szakmai Napokat szervezett kórházlelkészek számára. Gál Judit Szolgálatvezető lelkipásztor meghívására az ország különböző kórházában, klinikáján szolgáló harminc református kórházlelkész töltött el három napot Sárospatakon.

Az évente megrendezésre kerülő találkozóra tavaly a pandémia miatt nem kerülhetett sor, ezért mindnyájan nagyon készültünk erre az alkalomra. Jómagam azért, mert a többséggel, -néhány lelkésztestvéremet kivéve-  online téren kívül, mindeddig nem volt módom személyes találkozásra.

Magyarné Balogh Erzsébet Igei gondolatai nyitották meg a közös szakmai gondolkodásunkat, egy hangsúlyos felütéssel a Galata levél 1,10 alapján: kit akarunk meggyőzni? Kinek szeretnénk tetszeni Isten Evangéliumának szolgájaként?  

Minden évben fontos cél, hogy egy-egy kórházban folyó munkát jobban megismerjünk. A kazincbarcikai, a kiskunhalasi intézmények bemutatása, és a SOTE –n, a meddő házaspárok között végzett lelki gyógyító szolgálat világított rá a sokszínű munkánkra, és egymás értékeire. 

Nagytiszteletű Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője a Ps 88. alapján a halálos beteg ember imádságát, megrendítően mély bizonyságtételét hozta közel hozzánk, alkalmas lelki talajt készítve Dr. Enyedi Ernő főorvos Post Covid Trauma tüneteiről szóló előadásához, és az ehhez kapcsolódó mentálhigiénés tanácsadó, Kathyné Mogyoróssy Anita online szolgálatához.

Dr. Barnóczki Anita főiskolai adjunktus előadása az LMBTQ szervezetekről valódi „harctéri téma” volt;  bátor, őszinte előadása nagyon felrázott bennünket, megalapozta a fórum beszélgetést.

Kirándultunk és túráztunk a Megyer-hegyi tengerszemhez, a kilátóhoz, a sziklába vájt bányászlakásokhoz. Minden „beszélt”, mindennek volt tanítása ezeken a napokon; még a szikla meredélyein óvatos fel- és lebotorkálásnak is; amikor gyakran megcsúszott a lábunk, és a mélységet látva meg-megremegett a térdünk. Ott volt azonban a bizonyosság, hogy van kibe, mibe kapaszkodnunk, van kéz, amely értünk nyúl. Számomra azt jelentette ez, amit a mi kórházlelkészi szolgálatunk:  Isten nem engedni, hogy bárki is egyedül maradjon, vagy egyedül menjen tovább az úton; mert Ő ott van; és ott lehetünk mi, akiket elhívott, és akiket elküldött. 

Az utolsó hajnalon, az imasétán, a makkoshotykai kálvária dombon láthattuk meg néhányan a csodálatos Nap ébredését és lassú felemelkedését a horizont fölé. 

A szívemben maradt sok gondolat, érzés, együtt megélt élmény, melyek a napok elteltével folyamatosan emelkednek felszínre.  Úgy érzem, most számomra ez a legmeghatározóbb: Isten formál és alakít, farag bennünket. Nem feladatunk a lehulló darabokat nézni és sajnálni azt, ami lehullik. De kiemelt lehetőségünk azt nézni, azt látni, ami mindeközben formálódik, s kiábrázolódik belőlünk és bennünk.  Így tekinteni önmagunkra, s a ránk bízottakra: mennyei ajándék az Úrtól!

Sz. Kovács Teodóra Krisztina
kórházlelkész, Kiskunhalas