ISZÁKOSMENTŐ MISSZIÓ

Országos
találkozó
Csendesnapok
az RMK-ban
36
ÉVES SZOLGÁLAT
13500
HÁLAIMA ISTENNEK A SZABADULÁSÉRT
10000
EGYÜTT TÖLTÖTT ÓRA
30000
SEGÍTSÉGET KÉRŐ
heti áhítat

„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére.”

(Zsolt 1,1)

- Némethné Balogh Katalin -

„Mindannyian függőségre születtünk.”

  1981 novemberében hangzott el a buzdítás lelkipásztoraink, gyülekezeteink felé: legyünk hirdetői, megtapasztalói annak, hogy Jézus Krisztus megszabadítja a szenvedély miatt beteg és bűnös embert. Legyen ennek a szolgálatnak is hordozója a gyülekezet közössége.
Három év után több mint kétszáz gyülekezet és lelkipásztor engedett a hívásnak és lettek a missziói munkaközösség tagjai. Minden évben növekedett a gyógyító konferenciákra az igény és a lehetőség, elkezdődött a prevenciós /gyermek, ifjúsági/ és utógondozó szolgálat is. A munkatársi konferencián kézről-kézre járt az éves program íve és lelkészek, orvosok, gyülekezeti tagok jelezték aláírásukkal, ki és mikor kész szolgálatot vállalni a misszió konferenciáin. A gyülekezetek imádsága, adományai segítették a munkát. Nem volt hiány a lehetőségekben az egyházon belül és azon kívül sem. Lelkészértekezletek, konferenciák, egyházkerületi csendesnapok és továbbképzések adtak lehetőséget a hívogatásra, buzdításra. A társadalomban, az egészségügyben is nagy nyitottsággal és érdeklődéssel fogadták a missziós szolgálatot. Gyülekezeti iszákosmentős vasárnapokon gyógyult barátaink bizonyságtétele jelentett erősítést. Az évente tartott beszámolókon nemcsak a szolgálat aktuális gondjait, kérdéseit lehetett megbeszélni, hanem ezek a hálaadás napjai lettek a gyümölcsöző szolgálatért. A nyolcvanas évek közepétől az alkalmak által már egész egyházi életünk vérkeringésében ott volt a Református Iszákosmentő Misszió. A felelősség egyre erőteljesebben ébredezett a lelkészek és a gyülekezeti tagok között és lettek a misszió elkötelezettjeivé. Az évek gyorsan teltek. 1983-ban el kellett búcsúznunk Siklós József testvérünktől, aki határtalan energiával, lelkesedéssel haláláig munkálkodott. Ezután több mint 20 évig Balog Zoltán és felesége átvette a szolgálat terhét és hordozták hűségesen 2006 tavaszáig. Közben rendszerváltás történt, egyházunk is sok változáson ment keresztül. A misszióhoz csatlakoztak más felekezetű lelkészek és önkéntes munkatársak is. A Misszó elkezdett önálló életet élni /a gyülekezeti, egyházi kapcsolatai nem szélesedtek inkább szűkültek, a lelkész munkatársak jó része visszavonult /. Közben újjáalakult és „felnőtt” ebben a közösségben a Magyar Kékkereszt Egyesület új lehetőségeket teremtve a missziós munkának. Ma már harmincezren fölül van azok száma, akik nálunk kerestek segítséget, s találtak szeretetet, megértést, hallották az evangéliumot. Az egyesület Dömösön 2000 óta kórházat működtet,2016 óta szenvedélybetegek átmeneti otthonát. Itt kap helyet a gyógyító munka, az utógondozó munka egy része. A családok missziója vagyunk, ahol nem csak a szenvedélybeteg gyógyul, hanem a társa, a gyermekei is. Több mint negyven helyen az országban rendszeresen találkoznak gyógyult barátaink, hogy erősödjenek a hitben. Külön öröm, ahol a gyülekezet ad otthont testvéreinknek, vagy lelkészek vállalják a lelki szolgálatot. Hálásak vagyunk a hűséges munkatársakért, akik minden időben vállalták a szolgálatot a misszióban.
Mindannyian függőségre születtünk. Lehet, hogy nem olyan látványos és nyilvánvaló, mint a szenvedélybetegek önpusztítása, mégis ugyan úgy rászorulunk az Isten kegyelmére, mint ők. A misszió önkéntes jelentkezés után fogadja a rászorulókat és családtagjaikat. Mivel az alkoholizmust lelki betegségnek tartjuk, így örömmel vagyunk részesei Isten gyógyító munkájának, és tapasztaljuk, hogy emberek megszabadulnak, bajukkal hozzá menekülnek, és tőle segítséget kérnek.
Még több

  • Idő
  • Előadó
  • Cím

KÖSZÖNJÜK

Partnereink

SEGÍTSÉGÉT ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT